Szeretettel köszöntöm
minden kedves Látogatómat,
és
leendő Vendégemet!
A jósnő soha senkinek sem mesélhet arról, ami közötte és bármelyik vendége között a konzultáció alatt elhangzik!
Ebben a hivatásban a diszkréció és a titoktartás elengedhetetlen követelmény!
Ha a vendég úgy látja jónak, ő elmesélheti, megbeszélheti bárkivel, ami a jóslás alatt elhangzott, de én sohasem!
Amint a vendég tőlem eltávozott, nekem el kell felejtenem mindent, ami kettőnk között elhangzott, és ez így is van rendjén!
De vannak olyan esetek, amikor a vendégeimtől engedélyt kapok arra, hogy ha többnyire álnév alatt is, de közzé tegyem az elhangzottakat, mert előfordulhat, hogy az itt leírtak, valaki más számára, aki hasonló helyzetbe került segítséget, vígaszt nyújthatnak!
Számtalan esetben úgy gondoljuk, hogy az a csapás, ami minket ért, szinte már elviselhetetlen!
Nem látunk kiutat az adott helyzetből, nem ritkán, a lehető legrosszabb megoldást forgatjuk a fejünkben!
S akkor ez a kedves, de nagyon elkeseredett Látogató, ide téved erre a weboldalra.
Elolvas pár írást, és felismeri, hogy más is pont ugyan olyan nehéz helyzetben van, mint most ő!
Az a másik (Hölgy, vagy éppenséggel Úr) megtalálta a kiutat a számára kétségbeejtő helyzetből!
És ami a legfontosabb, felismeri azt a nagy igazságot, hogy minden nehéz helyzetből VAN KIÚT!
S mert mindig és minden nehéz helyzetből VAN KIÚT,
fel kell állni a padlóról
és
új életet kell kezdeni!
Bár sokszor ehhez egy önzetlen, segítő kézre is szükség lenne!
A másik leggyakoribb felismerés az, amikor rájövünk, hogy nem is a miénk a világ legnagyobb problémája!
Ilyenkor kicsit megkönnyebbülten felsóhajtunk:
- Akkor én még nem is szólhatok semmit!
- Nekem legalább van még állásom, és van fedél a fejem felett!
- Télen nem fázom!
- Legalább egy "valaki" szeret engem és gondol rám!
Ugye kedves Látogatóm, te is voltál már ilyen helyzetben?
És ha a gondodra ez nem is jelentett gyógyírt, egy pillanatra megálltál és megkönnyebbültél!
Ez alatt a pillanat alatt, másképp láttad a világot és esetleg már a problémád megoldásán kezdted törni a fejed!
Sokszor más írásából meríthetjük az erőt, mert van, akit a sors sokkal nagyobb akadályok elé állít, mint minket és mégis - Ki tudja honnan? - meríti az erőt, de ereje utolsó tartalékaival is képes talpra állni, példát mutatva ezzel mindannyiunknak!
Megmutatva, hogy a legsötétebb pokolból is van kiút!
De ismét hozzá kell tennem, hogy hiába a bátorság a lelkierő, mindenkinek szüksége van egy segítő kézre és bátorításra, szeretetre!
Valakire, akiért érdemes még utoljára is hadba szállni és újra kezdeni mindent egészen előről!
És vannak, akik már nem viselnek el többet és megkísérlik a legrosszabbat, amit csak megtehetnek!
Ha túlélték, és olvassák e sorokat, őket is nagyon sok szeretettel köszöntöm!
Senki sem hibátlan! Nincs tehát jogom ahhoz, hogy bárkit azért, mert végső elkeseredésében megpróbálta saját életét kioltani, elítéljek!
- Nem tudhatjuk, hogy volt-e aki előtte megfogta a kezét?
- Mondta -e neki bárki is azt, hogy szereti, hogy fontos a számára?
- Kapott e szeretetet, simogatást, ölelést, kegyetlen szavak és durva ütlegek helyett?
- Egyáltalán volt-e olyan ember, aki figyelmesen meghallgatta őt a tragikus pillanat előtt?
Ha erről nincs tudomásunk, - ha mi magunk sem vettük észre, hogy az illető bajban van, vagy észrevettük, de túl drága és kevés volt az időnk ahhoz, hogy a segítségére legyünk – akkor semmi jogunk nincs ahhoz, hogy más feje felett pálcát törjünk!
Van egy mondás valahogy így szól:
"...csak akkor ítélkezhetsz valaki felett, ha jártál már az ő cipőjében, és nem csak jártál, de több ezer kilométert meg is tettél benne!..."
Minden kedves Látogatómnak, leendő Vendégemnek nagyon jó szórakozást kívánok!
Szeretettel!
Mercedes
//tundersziget.gportal.hu
AJÁNLOM AZ OLDALT
