Heltai Jenő:
A másik
És szólt a nő:
"A hajam ében,
És lágyabb, mint a lágy selyem,
És itt a szívem közepében
Ujjong a boldog szerelem.
Tiéd a testem, tiéd a lelkem,
Boldog vagyok, mert a tied vagyok..."
S a férfi szólt:
" A másik elhagyott."
És szólt a nő:
"Piros az ajkam
És harmatosabb, mint a rózsa kelyhe,
És végigfut az üdvök üdve rajtam,
Mikor így tartasz forrón átölelve.
Szemem sötétebb, mint az égbolt,
Mikor a fergeteg zavarja...
Oh, mondd, a másik szintén szép volt?
Fehér a válla? Gömbölyű a karja?
Tudott-e súgni-búgni szintén,
Tudott-e édes csókot adni,
Meghalt karjaidban, mint én,
És új gyönyörre föltámadni?
És lángolt, mint a nap?
Szelíd volt, mint a hold?
S a férfi szólt:
"A másik csúnya volt."
És szólt a nő:
"És mégis nappal, éjjel
Sóhajtva gondolsz vissza rája,
Amellyel az enyém nem ér fel,
Mi volt a titka, a varázsa bája?
Miben oly nagy dicső, elérhetetlen?"
S a férfi szólt:
"A másikat szerettem! "
|